Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam...

Tudnék ide magamról írni jót és rosszat egyaránt. A jóval nagyképűnek találnál, a rosszal meg öngólt rúgnék...
Majd Te megmondod milyennek találsz...